Írtam már jóról, rosszról, reményről, barátságról...most csak úgy írok...lehet ezt nevezni unaloműző tevékenységnek is, habár nem teljesen az....Igazából megnyugtat...segít gondolkodni...Mostani hangulatom a zene ihlette...tulajdonképpen az a zene, ami a mostanában hanyagolt telefonom memóriáját terheli.
Van köztük vidám, szomorú, szerelmes, régi, új, sláger és saját kedvenc... A hangulatom is ilyen jelenleg...mondhatni minden 3 percben változik. Különös dolog, hogy egy rég nem hallott dal mennyire fel tudja dobni az embert...vagy éppen mennyire le tudja hangolni...Mennyi emléket hordoz magában...bulit, ölelést, fájdalmat, csalódást,vagy éppen szenvedélyt... életet, mosolyt, szabadságot, csókot, kirándulást, barátot...érzelmeket. Szinte minden dalról eszünkbe jut valaki, és azzal a valakivel kapcsolatos emlékeink előtörnek abban a pillanatban... Olyankor szemünk megcsillan, tágabbra nyílik, és szinte önkéntelenül is a hangosító gomhoz érünk. Mert szeretjük azt a dalt, és nem azért mert jó, vagy éppen aktuális sláger..csak egyszerűen azért, mert emlékeket hordoz. Néha jókat, néha rosszakat. És szinte biztos, hogy mindenki meghallgatja az utóbbit is...Elkapcsolhatnánk rögtön egy vidámabb dalra, de nem tesszük. Végighallgatjuk...még az is lehet, hogy megkönnyezzük, miközben tudjuk, hogy ez nem jó nekünk. Aztán meg jót nevetünk, hogy heh, de bolondok is vagyunk, itt bőgicsélünk.
Különös dolog...ha belegondolunk, mindezt csak egy dal okozta...a zene hatalma...az, ami néha több mint zene...egy igazi emberi kapocs, ami összeköt minket az emlékeink, érzelmeink által...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése