Bizony, jól mondják....felhők között is van néha napsugár...mint ahogy az emberi életben is reménysugár.
Ezekbe a reménysugarakba kötelezően meg kell kapaszkodnunk, bármilyen elérhetetlennek is tűnnek.
Hihetetlen, hogy az ember milyen apró dolgoknak tud örülni néha, milyen kevés pillanatnyi öröm elég ahhoz, hogy átvészeljünk egy nehéz napot: ...a nosztalgia, egy kedves idézet, a messengeres beszélgetések egy rég nem látott baráttal, az sms-körüzenet, a szilvaturmix, az Armageddon, a barátnők, a kedvenc X-faktoros versenyzőnk dalai, a tiszta puha takaró, egy telefonhívás...sőt még a melankólia is hozzásegíthet.
És egyszer csak arra ébredünk, hogy már nincs is rossz kedvünk...hogy minden sokkal jobb..és akkor nekifogunk újra tervezni, remélni, álmodozni, megvalósítani, hírtelen kedvet kapunk újra élni, és bármilyen nagy is a fájdalom bennünk, örvendünk, hogy segíthetünk, hogy mindent megtehetünk, hogy jobb legyen, mert tudjuk, hogy szükség van ránk, és nem csüggedhetünk...
Tudjuk azt is, hogy lesznek még rossz napok, alkalmak, az élet sokszor hátba ver, de most örülünk a jelennek, feledjük a múltat, és nem gondolunk a jövőre, maximum arra, hogy reméljük majd akkor is megtaláljuk a számunkra kedves, apró örömszerző dolgokat...
