Everybody lies...

...Igen bizony...mindenki hazudik...az egyetlen változó csak az, hogy miről.... Az egyetlen kérdés meg az, hogy miért???Azt hisszük ezzel jobbat teszünk annak, akinek hazudunk? Azt hisszük ezzel könnyebb megoldani mindent? Azt hisszük, hogy így nagyobbat növünk a másik szemében? Törekszünk felépíteni egy nem létező alapot mások fejében, azért, hogy aztán a másik arra alapozza a várát...és csodálkozunk, hogy a végén instabil alapokra felépült várunk pillanatok alatt összedől...Persze újrakezdjük, mindig kissé óvatosabban, erősebb alapokat keresve, aztán ismét csodálkozunk, hogy összedől. Sajnos a folyamat gyakrabban vezet oda, hogy az ember már nem képes alapokat építeni, mert egyszerűen nem hisz benne, és a sok rom mind-mind arra emlékezteti, hogy nem szabad bízni...a legigazabbnak tűnő szavakban is kételyei merülnek fel...és ezeket a kételyeket nem nyomja el semmi. 

Kételkedünk, és közben arról álmodunk, bárcsak minden igaz lett volna...bárcsak mindenki igazságból építene várat, amit aztán nem dönt le a legerősebb hazugságok hurrikánja sem. De az igazság sajnos az, hogy mindenki hazudik...és nekünk erre kell várat építenünk!!...

Csoda...

...Ki tudná leírni, hogy mit érez, ha úgy érzi, nem érez semmit...
Ha csak minden kavarog a fejében, és nem látja át a dolgokat. Lesz olyan, hogy tisztán fog majd látni?
Lesz olyan, amikor valamit elképzel, és azt nem dobja félre? Lesz olyan, hogy felkel, és aztmondja, hogy igen, ez az amit akarok? Lesz olyan, hogy álmából mosolyogva ébred, és tudja, hogy ez csak egy álom volt? Lesz olyan nap, amikor minden csoda eljön, és ő mosolyogva lép tovább?-mondván, nekem nem kell csoda...

..Van olyan nap, hogy fölébredsz, és csak éled az életed. .Van olyan nap, hogy önbizalommal telve sétálsz az utcán, és nem vársz csodát... Na akkor jön el a csoda. Akkor jön, amikor a legkevésbé gondolsz rá, és bármit is gondoltál addig, az a csoda a tied...és neked arra szükséged van. Mindenkinek kell egy csoda...úgy, ahogy mindenkinek kellenek a meglepetések is...és valljuk be...az élet mindig tartogat meglepetéseket!

Egy dal.

Írtam már jóról, rosszról, reményről, barátságról...most csak úgy írok...lehet ezt nevezni unaloműző tevékenységnek is, habár nem teljesen az....Igazából megnyugtat...segít gondolkodni...Mostani hangulatom a zene ihlette...tulajdonképpen az a zene, ami a mostanában hanyagolt telefonom memóriáját terheli. 

Van köztük vidám, szomorú, szerelmes, régi, új, sláger és saját kedvenc... A hangulatom is ilyen jelenleg...mondhatni minden 3 percben változik. Különös dolog, hogy egy rég nem hallott dal mennyire fel tudja dobni az embert...vagy éppen mennyire le tudja hangolni...Mennyi emléket hordoz magában...bulit, ölelést, fájdalmat, csalódást,vagy éppen szenvedélyt... életet, mosolyt, szabadságot, csókot, kirándulást, barátot...érzelmeket. Szinte minden dalról eszünkbe jut valaki, és azzal a valakivel kapcsolatos emlékeink előtörnek abban a pillanatban... Olyankor szemünk megcsillan, tágabbra nyílik, és szinte önkéntelenül is a hangosító gomhoz érünk. Mert szeretjük azt a dalt, és nem azért mert jó, vagy éppen aktuális sláger..csak egyszerűen azért, mert emlékeket hordoz. Néha jókat, néha rosszakat. És szinte biztos, hogy mindenki meghallgatja az utóbbit is...Elkapcsolhatnánk rögtön egy vidámabb dalra, de nem tesszük. Végighallgatjuk...még az is lehet, hogy megkönnyezzük, miközben tudjuk, hogy ez nem jó nekünk. Aztán meg jót nevetünk, hogy heh, de bolondok is vagyunk, itt bőgicsélünk. 

Különös dolog...ha belegondolunk, mindezt csak egy dal okozta...a zene hatalma...az, ami néha több mint zene...egy igazi emberi kapocs, ami összeköt minket az emlékeink, érzelmeink által...

Hannácskának és nemcsak...

...Sokat gondolkodtam, milyen ajándékot küldhetnék a kontinens túloldaláról..:) Ez ami tőlem tellik jelenleg...remélem örülsz majd neki!...
Bár a sors messze sodort minket egymástól, azért még nem felejtettelek el, ;s nagyon hiányzol,és tudd, hogyha otthon lennék nem úsznád meg a meglepetés szülinapot (habár lehet, hogy így sem fogod :P)

 És mivel ilyen alkalom csak egyszer van egy évben, remélem nagyon jól fogod magad érezni ezen a napon! Szívemből kívánom, hogy teljesüljön minden kívánságod, légy nagyon nagyon boldog, mert megérdemled! Ilyenkor a legrosszabb belegondolni, hogy kihagyok egy nagy bulit, de ígérjétek meg, hogy buliztok egy hatalmasat az AMI-ban, igyatok sok sok tequilat és vodkát, és ne felejtsétek el a parajdi cápákat a sóbányában.::)) Készítsetek pucsítós-csücsörítős fotókat(majd odatesszük magamat photoshoppal:), és a lényeg, MINDENRŐL KÉREK BESZÁMOLÓT!!! Millióó puszii csajok! Hiányoztok!!!

Boldog Szülinapot Kicsi Hanna!!...

U.I.majd viszek neked szééép kicsi ruhácskát:D

Köszöntő...

Minden kedves olvasómnak szeretnék egy örömökben gazdag, áldott Karácsonyt kívánni, valamint egy sikeres újesztendőt!

Búcsú...

http://www.youtube.com/watch?v=xJ13xiYHfoI

Emlékszem, amikor arról kellett írnunk fogalmazást az iskolában, hogy ki a példaképünk. Az első ember, akire gondoltam, te voltál. Ezermesternek neveztelek téged, és türelmes, jó embernek, aki mindenre próbált megtanítani engem. Emlékszem, hogyan őröltél a malomban, hogy mindig lisztes volt a sapkád, hogy mennyit mérgelődtél, mikor elszakadt a szíj. Emlékszem, milyen sokszor jártam utánad a kocsmába, ahol mindig kivártam, amíg elmeséled barátaidnak, hogyan vittél be kórházba, mikor elégett a lábam, milyen volt a katonaságod, és még sorolhatnám....Emlékszem, hogy mindig elérzékenyültél, bármilyen szereplésen, fellépésen vettünk részt, és hogy milyen büszke voltál rám, hogy elvégeztem az egyetemet. Bölcs, és nemes ember voltál, jó barát, szerető férj, apa, nagytata. Rengeteget köszönhetek neked, de remélem szeretetemmel pótoltam mindezt. Ez az első ünnep, amit nem töltessz velünk, és nélküled üres a ház, nem vagyunk egészek, de tudjuk, hogy jó helyen vagy, és vigyázol ránk onnan. Elmentél, és szívemből elvittél egy darabot. Hiányod nem pótolja semmi, csak a tudat, hogy jó ott neked, és az, hogy titkon remélem, egyszer még úgy fogok a karjaidba rohanni, ahogy mindig tettem gyermekkoromban. Szeretlek. Boldog Karácsonyt!

Hope

Bizony, jól mondják....felhők között is van néha napsugár...mint ahogy az emberi életben is reménysugár.

Ezekbe a reménysugarakba kötelezően meg kell kapaszkodnunk, bármilyen elérhetetlennek is tűnnek.

Hihetetlen, hogy az ember milyen apró dolgoknak tud örülni néha, milyen kevés pillanatnyi öröm elég ahhoz, hogy átvészeljünk egy nehéz napot: ...a nosztalgia, egy  kedves idézet, a messengeres beszélgetések egy rég nem látott baráttal, az sms-körüzenet, a szilvaturmix, az Armageddon, a barátnők, a kedvenc X-faktoros versenyzőnk dalai, a tiszta puha takaró, egy telefonhívás...sőt még a melankólia is hozzásegíthet. 

És egyszer csak arra ébredünk, hogy már nincs is rossz kedvünk...hogy minden sokkal jobb..és akkor nekifogunk újra tervezni, remélni, álmodozni, megvalósítani,  hírtelen kedvet kapunk újra élni, és bármilyen nagy is a fájdalom bennünk, örvendünk, hogy segíthetünk, hogy mindent megtehetünk, hogy jobb legyen, mert tudjuk, hogy szükség van ránk, és nem csüggedhetünk...

Tudjuk azt is, hogy lesznek még rossz napok, alkalmak, az élet sokszor hátba ver, de most örülünk a jelennek, feledjük a múltat, és nem gondolunk a jövőre, maximum arra, hogy reméljük majd akkor is megtaláljuk a számunkra kedves, apró örömszerző dolgokat...