לו

   

Az emberek jönnek-mennek, az emberek változnak. Vannak, akiknek ez a változás évekbe telik, vannak, akiknek csak néhány jól összehozott beszélgetésbe, ahol nem számít sem az idő, sem a tér, csak kimondatlan kérdések és lehetséges válaszok vannak. Találkozol valakivel, aki anélkül, hogy bármit is mondanál, mindent tud rólad. A lelkedbe lát, és nincsenek előtte titkok. Félsz, hogy szemrebbenés nélkül kihasználja őszinteségedet, mégis valami ismeretlen, vagy olykor igenis nyomós okból kifolyólag mindent elmondasz, mert tudod, hogy a markodban van, ahogyan Te is az övében.  Tükröt állít eléd, amiben meglátod az igazi önmagad, a valóságot, amit eddig nem láttál, csak sejtetted, hogy létezik… Talán azt is tudja, milyen leszel, a jövődet is látja benned, Te meg látod a tükörben az igazi énedet, a tiszta és őszinte arcodat. Vidáman állsz neki a számodra hatalmas változásnak, annak, ami csak számodra hatalmas és fontos, mások számára kicsit meglepő, vagy észre sem vehető. De ugyanakkor benned van ezernyi félelem, és a múlt visszahúzó percei néha elborítják a már céltudatos fejed. Megtántorodsz, de úgy döntesz, jobb lesz így neked, monoton és viszonylag sablonos világodat új dolgok váltják fel, amiktől jobban érzed magad. Egyre többet nevetsz, és megtanulod, hogy életed minden kis percének értelme van. Elkezdesz élni, szabadon, megújult energiával. Kezded megérteni az embereket, a társadalmat, és hírtelen jobban odafigyelsz mindenre, a körülötted lévő dolgokra. Megtanulod, hogy a filmek nagymértékben igazak, és nem mindenki az, akinek hiszed. Sok illúziód összerombolódik, lehullik a hályog a szemedről, bizalmad mindenkiben megrendül, és rájössz, hogy minél kevesebbet tudnak az emberek, annál boldogabbak. Úgy érzed, minden csak bonyolultabbá válik, de valamiért mégis sokkal boldogabb vagy, mint azelőtt. És örülsz, hogy így alakult, és talán tudatosan, talán nem, de hálát adsz a néhány jól összehozott beszélgetésnek…;)